Orgona
Orgonaszó cseng fülembe, fejembe.
Mily szép is, milyen lágy dallamok!
Köröttem tömeg, de egyedül vagyok...
S csak az orgona szól zengve.
Körbenézek, s a falakon látom, mindenhol
Sötétaranykeretes ódon festmények lógnak
Patinás tölgyajtó recsegett mögöttem hatalmasat
Emlékszem – mikoron beléptem. Elindulok
Leültem egy régi padba, kezeim összetéve
S imádkoztam az Istenhez,
De közben el-elábrándoztam...
Az orgonaszó tette! Finom hangjaival
Elbűvölte lelkem! S öntött belém gondolatokat
Az életem minden apróságára.
Szabó Erika 2010. január 6.