Oly biztos helyem,
most megremegni látszik
az élet ranglétráján.
Nem bírtam a vágyást,
így jött hát egy másik,
ki én lesz helyettem.
Hisz én rontottam,
a következmény fájó
és szívemben vérzek el.
Rég tűnődve néztem fel
a nagy semmibe hágó
végtelen égboltra.
Egyszerre zokogtam,
őrülten hevültem,
s megállva kacagtam.
De lelkem eladtam,
s messze kerültem
magamtól, a pokolba.
Most nem maradt semmi,
csak merev álarcom,
míg legbelül sírok.
Bírom, ameddig bírom,
ez lesz az én harcom,
s a végén el kell menni...