CCCL. szonett
Hol milliónyi perc sűrűsödne össze,
Egy pillanat végtelen sóhajba fúl; -
…Te, mint valóságom hű tükörképe,
Érted, parázs-szerelmem új lángja gyúl.
A Nap, mikor álmosan nyugodni tér,
Megfáradt arcán könnycsepp csurran;
S míg, már vágyam, s lelkem érted él, -
Magányos éjeim tépnek szakadatlan.
Mert minden éjjelen, lelked oltárán
Kezem kulcsolva imára hajtom fejem,
S gyónom követett bűneim, s vétkem -
Vágyva Angyal ajkadról feláldozását.
- „Csak Te, örökkön-örökké, csak nekem”…
Míg a Halál, álmát nem hinti szememre!
20100114
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!