Pislogsz vörösen az este sötétjében,
hívó tűz-szemed magával ragad.
Lelkem ringatózik pihekönnyű légben.
Szenvedélyem őselemből fakad!
Hívogat, csalogat huncutkodó léted.
Szító szikráid játékra várnak.
A kúszó, aranyló tűz-tested megéget.
Őrült táncot járok a vad vágynak.
Lángnyelved érint és érzékien kutat,
felfedezi az igézet útját.
Izzó fényed már új világ felé mutat,
megbabonázva érzem hatalmát.
Csodáltam mindig a lobbanás nagyságát,
elfojtott álmaim láttam benne.
Tombol, áttöri a világ akadályát,
mintha a nagy űr is övé lenne.