Apósom emlékére
Írta: Murak Tibor Dátum: április 16 2010 09:39:03
Gy
Kegyetlen az élet,
mert a vége halál.
Akkor kell elmenni,
amikor megtalál.
Teljes hír
Kegyetlen az élet,
mert a vége halál.
Akkor kell elmenni,
amikor megtalál.
Drága halottunk!
Még élhettél volna...
de meg van írva
mindannyiunk sorsa.
Ennyi volt kiszabva
e világon Neked,
zokogva áll itt
mind a két gyermeked.
Sirat az asszonyod,
aki úgy szeretett,
hogy minden kívánságod
megtette Neked.
Sírnak az unokák,
sírnak a sógorok,
gyászol a nászod
s a nászasszonyok.
Itt van a vőd,
itt van a menyed,
bármerre nézek
könnyeznek a szemek.
Gyászol a rokonság,
szomszédok, barátok,
szemükben nekik is
nagy bánatot látok.
Elmentél csendben,
nem szóltál senkinek,
hatalmas űrt hagytál,
mit nem tölthet semmi meg.
Te szerettél engem
s én szerettelek Téged,
ravatalod elé
hajtott fővel lépek.
Koporsód előtt
megrendülve állok,
fájdalmamra szavakat
nemigen találok.
Nézem az arcodat,
mintha csak aludnál,
utoljára látunk,
Te viszont nem látsz már...
Nem látod fájdalmunk,
nem látod özvegyed
s már nem fogod művelni
szeretett kertedet.
Precíz munkádat
látták unokáid,
emléked bennük is
megmarad sokáig.
Mi lesz a slambuccal?
Amit megígértél...
senki sem tud olyat,
amit nekem főztél.
Benne volt a szíved,
benne volt a lelked,
benne volt abban
minden szereteted.
Olyan volt halálod,
amilyen életed,
szép volt és csendes,
az Isten legyen Veled.
Számtalan virág
borítja sírodat,
Te elmentél tőlünk,
de emléked itt marad.
2000.05.11.