Utolsó
Azt hiszem értelmetlen,
Sorokban fejteni az életemet,
Amit gondolok és tapasztalok,
Egyszerű kis gondolatok,
Mind a hiábavalóságot ábrázolják,
Azt hiszem ez Isten káromlás,
Hogy felejthetőek a gondok,
Mikor látom senki sem boldog,
És felhagyok minden reménnyel,
A legutolsó veteménnyel,
Még csatlakozok hozzátok,
Hátha áldást hoz reátok,
Maradt volna még húsz,
Ami talán a gödörből kihúz,
De már semmi esély,
A láng már a szívemben nem ég,
Hiába éltem át amit,
Ha egyedül hagynak kint,
Érzem már a kínt,
Ami belül szétszakít.
És újjá egyesülhetek,
Annyit mondanék: "Ég veletek!"