Fáj a születés
Fuldoklom…
Sípolva, hörögve áramlik
Meggyötört légcsövembe a levegő.
A sötétség azonnal szétoszlik,
Már áramlik bennem az éltető erő.
Fuldoklom…
Égető, keserű forróság tör fel torkomon.
Erőlködve aspirálok,
Magamat az új életbe küzdöm,
Egy segítő kéz simítja homlokom.
Fuldoklom….
Távolról/a messzi űrből talán?/
Hangokat hallok, ébresztgetnek.
Valaki a vállamat rázza.
Az élet újból rám talál!
Fuldoklom….
Élni, már élek,
Ezen a régi, megszokott világon!
Indul ki a parancs
Mindkét kézen, lábon.
Fuldoklom….
Most megint elszorul a torkom,
De most a rám törő megkönnyebbüléstől.
Mozdulnak lábaim,
Karjaim hajlítom.
Fuldoklom….
Könnyeim, kicsalja a fájdalom, s a hála
Egész testemben reszketek, takarót kérek,
S azzal a tudattal alszom el újra,
Hogy az orvosokban nem bíztam hiába!
Fáj a születés!
2008. 09. 10.
A kórházi sorozatom harmadik része