Ringatózva dúdoltam bele
a virágsziromtól sűrű légbe,
szopránommal csöndet repesztve
föntről lengtem a májusi éjbe.
Bódulatban tört rám a kétely;
létem szálkás ecsettel megfestve
zuhanni igyekszik vesztébe,
nincs ki elkapja s vissza emelje.
Dobban a szív, tudatom eszmél,
ostoba vágyakból hiú remény.
Csitulj el szív! A perc tied még,
őrizd, ne tépje a májusi szél.