Örökké Pillangó !
Vasból volt az idő foga,
karcsú testem fából...
Ki is fűrészelt a bitang
ebből a világból.
De mielőtt fapor lettem
hajladozott ágam,
botcsinálta lator módján
pillangót kívántam...
Arra szállt egy barna lepke,
bizsergett a kérgem,
ágkarommal átöleltem
s biztattam, - ne féljen!
Elpihent a lombok alatt
hártyavékony bája,
neki volt a legszebb, selyem-
szövésű ruhája.
Eljött hozzám minden héten,
levél hátán fürdött.
Esőkönnyű nedveimen
dalolt egy etűdöt.
Gyönyörű volt csengő hangja:
Aranyhárfa húrja.
Újra fénylett sötét egem
megkopott azúrja.
Egyszer aztán hiába jött
kicsiny pillekincsem,
kettétörött vén derekam,
- villámot szórt Isten!
Porrá zúzta rongyos létem,
csak egy álmot hagyott!
Pillangóm az ifjúságom
varázsképe volt...