A színpadon áll, gondolatok cikáznak fejében.
Ám ha felgördül a függöny, már a darab övé.
Hősként, vagy tán koldus ki alamizsnát kérne.
Szívében, ezernyi dráma, és víg szerep él.
Nem is lehet más, örök hittel esküdött hűséget.
Ez az élete, játszani kell!
S ha majd elmegy, méltón e főszerephez.
A végén megköszöni, hogy itt lehetett.
Hisz utolsó leheletig, játszani kell.
2010.04.18. Korin