Száll az ihlet, mint az éter…
Se hangsúly, se hexaméter!
Lélek rétje tarka-barka,
Versnek se füle, se farka!
Nem is írunk semmi másról,
Tavaszról meg csalódásról.
Rág a bánat, mint a féreg,
Csókod íze édes méreg.
Hol a jókedv, hol a derű?
A méz íze is keserű!
Homlokunkon árnyék-ború,
A fonnyadt babérkoszorú.
Múzsa csókja, mint az epe,
Fátyolos a tekintete.
Nincs, ki őrizze a tüzet,
Megfúrták a Vesta-szüzet.
Lesüllyedt a barométer,
Panasz hossza kilométer.
2010-04-17