Csak köszönhetem, hogy vagy
Írta: csak-fater Dátum: Október 01 2007 05:46:19
T
Szinte egymásból él szív és szív mi összeér,
Teljes hír
Szinte egymásból él szív és szív mi összeér,
Hol egyik, hol másik takar meleg szeretetével,
Ami már soha nem sz?nik, s véget nem ér,
Amiben benne van az élet minden levével.
És igen, emlékszem. Ne rettegj, ne félj,
Lesznek buktatók, de a jöv? csak jót hozhat nekünk,
Légy optimista, merészen álmodozó és bátran remélj,
A két szív már homogén, egymásban tökéletesen elvegyültünk.
A fájdalmas búcsú, csak órákra, napokra, hetekre szólhat.
Ég veled örökre, ezt nálad, t?led nem akarom, nem ismerem!
Az élet még sok meglepetést, fájdalmat, káoszt hozhat,
De bármerre is megyek, TE jössz, és ott leszel, örökké velem!
Bármerre is ér a reggel, TE mindig mellettem fekszel,
Nem telik el napomnak egy órája sem úgy, hogy ne gondolnék rád,
Csak köszönhetem, hogy vagy, s olyan amilyen, hogy létezel,
Hogy féltesz, s vigyázol rám, hogy félthetlek, s vigyázhatok Rád!