HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁMBAN
Székesfehérvárott
Ma már nem zakatol,
nincs monoton hangja,
csak kicsit zsúfolt a hetes autópálya.
Röpke óra alatt
elérem Fehérvárt,
valahai régmúlt királyok városát.
Eszmélni nincs idő
hamarosan jobbra,
dombon emlékmű…, az Aranybulla szobra.
Második Andrásnak
korszerű törvénye,
hosszú ideig volt a jognak eszköze.
Innen a belváros
néhány verébugrás,
romkert és környékén kíváncsi turisták.
Fotóapparátok,
videófelvevők
rögzítik a jelent, dicső múltidézőt.
Ásatások folytán
került napvilágra,
államalapítónk, Istvánnak temploma.
Volt nagy királyaink
sírmaradványai,
feldúlt és kirabolt halotti kamrái.
Mauzóleuma
Szent István királynak,
helyet adva a nagy, bölcs szarkofágjának.
Félkörben falain
seccó felújítva,
Aba Novák Vilmos fennkölt alkotása.
Kint a romkertben
kegyeleti kripta,
királyi családok csontjait tárolja.
Elszórtan láthatók
Árpád-kori sírok,
márványkőlap jelzi, bennük ki nyugodott.
Téren Országalma,
rajta a felirat,
Szent István adá a szabadságjogokat.
Más oldalán évszám,
kőbe örökítve,
városból a török mikor lett kiverve.
Volt palota helyén
ma ferences templom,
Imre herceg itt jött világra egykoron.
Megmaradt örökség,
múltkor hagyatéka,
oltárképével a Szent Anna kápolna.
Székesegyház ama
Péter’ templom helyén,
térelőt korai várkapu díszítvén.
Virágóra dicsér
szorgos kertészkezet,
kortárs órajáték, emel fel kis teret.
Patika meg Baba
sok-sok múzeuma,
Szent István király és Egyházmegye múltja.
Koronázó téren
rövid kis pihenő,
ólomszemem mögött a régmúlt felsejlő.
Taposhatom földjét,
mint egykor királyok,
koronázott fők…, s nemesi családok.
Oszmán Birodalom
barbár nemzedéke,
valaha volt kultúránk mind felperzselte.
Harang bong…, eszmélek,
újra itt a jelen,
mind mit ma láthattam…, köszönöm Istenem.
Albert Ferenc