MINTHA
Mintha álmodtam volna
Házunk felett fényes csóva
Úszott az udvar felett,
Benne talán anyám lehet.
Mély sóhaja jött felém
Hangjára ismertem én.
Hosszú úszó fényes szivar
Mit a fák ága eltakar.
Bennem mély nyomot hagyott,
Nem álmodtam, ébren vagyok.
Az úszófény egy fényes csónak
Miből szavak hozzám szólnak.
Nem szavak csak sóhajok
Amik hozzám szólnak ott.
Más mondaná, nem hinném,
E látomás csak az enyém.
Felettünk a csillagok
Nézek mindent, s hallgatok.
Ilyen nincsen, mégis van
Ezért áll meg a szavam.
Szavam nincsen, nem szállhat,
De bennem szállnak a vágyak.
ZETA