Hol a színek új életre kelnek,
Dzsungeleknél mélyebbek a vermek.
Csapdát állít ott a vad a vadnak.
S az emberek istenek maradnak.
Hol az arany lecsorgott a vásznon,
Nem tudták még mi az a Karácsony.
Értéke volt a kiejtett szónak,
Kannibál volt teszágja a jónak.
Horgonyt vetett az üveggyöngy, s a rum…
Hamarosan megszólalt a barum;
Szeme, füle nőtt a fülledt éjnek.
Csak a halál lett gátja a kéjnek,
És az Éden, mely bűnt sose látott,
Eltemetett egy egész világot.
2010-04-20
Manao tupapau - A holtak szelleme virraszt, a tahiti benszülöttek nyelvén, egyúttal egy Gauguin festmény címe
teszág - barát, a pápuai benszülöttek nyelvén
barum - a benszülöttek harci dobja