bérjaira törve …
Én virág voltam…
Egy szép, szilaj legény kalapjára fűzött,
Eddig hitegetett, azután eltűzött.
Most kóró vagyok...
Bár távolléte alatt csókja-emléke fűtött,
Látom elfelejtett, magától elűzött.
Egy semmi leszek..?
Emléke szétfoszlik, szenvedek és tűrök...
Kiásott gyökérrel e kertből eltűnök.
Juszt se! Újra hajtok!
Megérzem a tavaszt, rózsatővé válok,
S visszahullik reád e rügyetlen átok!