A természet ölében
Írta: csobad Dátum: április 22 2010 05:28:48
Cs
Lágy szellő simogat ,
fekszem az avaron,
kergetek álmokat,
mint felhőket a nap.
Teljes hír
Lágy szellő simogat ,
fekszem az avaron,
kergetek álmokat,
mint felhőket a nap.
Illattenger ölel át,
repít gondolatparipám,
rám mosolyognak a fák,
messze elkerül a magány.
A csend fölém hajol.
Lüktet, s lelkemből szól.
Minden madár nekem dalol,
erdőt-mezőt áthatón.
A nap aludni tért.
Megnyílt az Idő, s Tér.
Énekem az égig ér,
szívem örökké remél.
A hold hűvös bársonya
párát fakaszt ajkamon,
álmokat üzen álmomra
s elringat az avaron.