Lóthné története
Írta: szucsistvan Dátum: április 22 2010 08:32:22
Gy
Bejárva a nagyvilágot
szomorú volt amit látott
e városban az Úr szeme.
Sehogy nem volt ez kedvire !
Teljes hír
LÓTHNÉ TÖRTÉNETE
(Szűcs István)
Azokban a szép időkben
történt ez még réges-régen,
amikor még jól ment a bolt,
zsiráf nyaka is hosszabb volt.
Volt egy város. Nagy és gazdag,
ahol vidám népek laktak.
Utcahosszat boltok sora,
és úgy hívták, hogy Szodoma.
Szólt a zene este-reggel.
Mulatott itt minden ember.
Nő és férfi egyfolytában
bent téblábolt a kocsmában.
Járt a kártya, perdült kocka,
csak a játék ment naponta.
Kicsípett nők meg kacéran
árulták azt, amijük van.
A munkával egy sem gondolt.
Meg sem hallják a harangszót
amikor misére kongat.
Elfeledték már az Urat !
Bejárva a nagyvilágot
szomorú volt amit látott
e városban az Úr szeme.
Sehogy nem volt ez kedvire !
- De gonoszak itt a népek !
Jöjjön hát a végitélet !
Nyoma se legyen a földön,
ezt a várost úgy eltörlöm !
- Előtte még számba veszem,
akad e itt jó emberem.
Aki jó és becsületes,
hitében erős, érdemes.
Egész várost körbejárta.
Nem volt más, csak Lót családja
aki a bűnt messze űzte,
és lelkükben élt az Ige.
Megmutatva nékik magát
az Úr kemény parancsot ád :
- Úgy tegyetek, ahogy szólok !
Ezt a várost elhagyjátok !
- Lesújt reá a haragom,
tűzesővel elpusztítom !
Menj el innen más városba,
és az útról ne nézz vissza !
Lót családja ebből értett.
Azon nyomban útra is kelt.
Néhány holmit, kisgyereket
az öreg Lót tevére tett.
Poroszkáltak bánatosan.
Szép otthonuk már odavan !
Köröttük a zord sivatag.
Éppen semmi, ami marad !
- Búcsúzom hát régi élet ! -
és Lótné búsan visszanézett,
elfeledve az Úr szavát,
látná még egyszer városát.
Nem gondolt ő dőrén arra,
mily erős az Úr parancsa.
El is érte az ítélet :
Lótné akkor sóbálvány lett !
(2009-11-18)