Kísért a múlt.
Nem enged, messzi-lábon,
hosszú-karral
fojtogat.
Óriásként felettem,
sejtelmesen suttogja
a múlt szavait:
Értéktelen, mocskos,semmi.
Sehonnan irányból
Kóbor visszhangok
térnek hozzám.
Semmi,képtelen, Soha, Senki.
Térdre ereszkedik,
hívogat:
Én szerettelek, csak én.
Gyere hozzám.
-Nem rázom az erőtlen fejem.
Menj el!
De betölt a hideg,
csábító lehelete.
gyere, gyere mégis közel,
annyira vágyom rád,
az ölelésre.
Össze-olvadni
Veled.
Nem. Engedj!
Könyörgöm neki,
üldözöm a fekete árnyat.
Nem-e. kérdez vissza, és
kicsi testem a nagy tenyerében tartja
Vádló szemével rám néz.
Megbántottam,
Meggyilkolna, ha tehetné.
Feláll, eldob a porba.
Nem tudsz te semmit,
Nem is értesz semmihez.
Takarodj el tőlem!!!
Mert te az én tulajdonom vagy
Egy mocskos alak.
Képtelen az életre.
Teremtőd vagyok!
azt teszem veled,
amit csak akarok.
Nincs dühöd, nincs haragod
nincs döntésed.
Én vagyok mindened!
Jogod sincs létezni nélkülem!
Álomba menekülök
el messzi földre,
Ott rám nem talál.
De suttog, búg
az éjszakában
a hidegben, a fagyban:
Mindent vagy semmit.
Enyém minden gondolatod.
Érzésed. Enyém vagy
Nem szeret senki,
csak én.
Csak én.
Véd a béklyóm,
gyere édes,
gyere te semmi!
Elmúlt, már rég elmúlt-
és mégis mégis kísért