Neked
Egy esőcsepp csillan meg a fákon előttem.
Arról a cseppről is csak te jutsz az eszembe.
Merengve nézek az égre, s látom a Holdat,
Aki te vagy, vigyázol rám éj leple alatt.
Továbbmennék, de nem tudok. Hátam a fának
támasztom, s gondolkodom csak, s gondolkodom csak.
Szemeim lehunyom, és rád gondolok ekkor...
Szívem drága élete, hogy nagyon hiányzol...
Szeretném érezni, ahogy a szíved dobog,
Ahogyan magadhoz szorítassz, hogyha fázom.
Szeretnélek magamhoz húzni, megcsókolni,
Öledbe ülni, s csodás szemeid figyelni...
Szabó Erika 2009. április