Kukoricatörés
Írta: szucsistvan Dátum: április 23 2010 07:40:07
G
Beállnak törni egy soron,
kupacra dobva tört csövet.
Térden felül ér már a gyom,
botlik a láb, hogy lépeget.
Teljes hír
KUKORICATÖRÉS
(Szűcs István)
- Ki kéne menni tengerit
törni, míg tart a jó idő,
- hívja Juliska emberit-
ne jöjjön rá a sok eső !
Szekérre kapva porzanak
a keskeny, rázós földúton.
Félalva pislog még a nap,
ködpára ül a hajlaton.
Beállnak törni egy soron,
kupacra dobva tört csövet.
Térden felül ér már a gyom,
botlik a láb, hogy lépeget.
Kezük fürgén, jól dolgozik,
halomba nő a tengeri.
Aztán a pár megéhezik,
jólesne már a reggeli!
- Hallod már Jancsi! Éhezek !
- Tartsuk meg most a früstököt !
- Együk meg most az éteket,
üljünk le itt a fű között!
Leül a Julcsi, szétpakol.
Szalonna. kolbász és kenyér,
hozzá üvegben ott a bor,
kicsit savanykás, ó-csigér.
Kenyér, szalonna pár falat,
aztán a kolbászt szeldelik,
úgy bicskahegyről, mit bekap
párocskánk némi reggelit.
Simán csúszik le rá a bor,
elfogy Jancsinál fél üveg,
aztán Juliska elpakol,
közben a flaskát dönti meg.
Elnézi Jancsi asszonyát,
pakolva mint sürög-forog,
elébe tárva legjavát
hajlongás közben, hogy topog.
Alá is kap hát emberünk,
Julis meg vígan ránevet :
- Na ez kellett még épp nekünk,
bugyimba túrjon csúf kezed !
- Ha már megfogtad úgy ne hagyd!
- Ne hagyd nekem kapatlanul!
- Mozgasd csak még az ujjadat,
Meglásd, hogy mindjárt megszorul!
Szoknyát felrántva jól bedűl,
fehérlik pőre tompora,
virága csiklánd már belül,
elönti vágya bíbora!
Hátul a Jancsi sem marad
csodára várva tétlenül!
Gatyát letolva rátapad,
és megdolgozza emberül!
Juliska ring, akár a nád,
amint a Jancsi a bökdösi,
és bíztatóan felkiált :
- Na most keményen! Adj neki!
Farával fürgén visszalök
hogy párja fürgén döngeti,
szorít, körözve, jókat nyög,
virága roppant élvezi!
Aztán a Jancsi felszuszog,
egyszerre véle Julcsika.
Szinkronban lesznek boldogok,
összhangban jött a kis csoda!
Még visszadűlnek egy kicsit,
elgyöngültek a lábaik.
Jancsi becézi még Julist,
csókolgatja a melleit.
Ruhájuk aztán rendezik,
az idő fut és menni kell!
Vidáman újra tördelik
a sort, és lassan tűnnek el.
Nyomuk sincs már a fű között.
Egy kék katáng még bólogat.
Lelkébe új vágy költözött,
ápol szerelmes álmokat!
(2010-04-22)