Varsolci alku
Írta: iytop Dátum: április 23 2010 21:25:35
Gy
Aztán, hallod e Béla, a lovat mit adtál...
Hibátlan ugyebár !
Teljes hír
A Jókitán beszélgetett két ember.
Az egyik kezében bor, literes üvegben,
S Én, Bélát szólni hallom: Te Géza...
Néked a Sárgát odaadom,
Tudod mit... a szekeret is,
Tizenöt százasért, ha markomba pengeted a kékeseket.
Te Béla, én a pénzt mostan adom néked,
Áldomásként nézzünk az üveg fenekére.
Aztán, hallod e Béla, a lovat mit adtál...
Hibátlan ugyebár !
Te Géza, hát nem hiszel énbennem?
Tiszta vérű állat... meghiszem.
Béla! a Sárga a dombot megmássza?
Megmássza, én garantálom, de azért jobb lenne...
Ha a szekér mellett, gyeplővel a kézben...
Így egész nap dolgozhatsz a határban szépen.
Te, a völgybe szalad... tudod lefele?
Repül, ha nem... akkor a Béla nevet ne említsd, s köpjél szembe.
De azért jobb lenne, ha leszállnál,
Zabot tegyél a szájzsákjába,
Így, utánad jönne a ló és hallanád szekérnek nyikorgását.
Látom megegyeztünk Béla.
Géza egy kicsit himbálózott egyik lábáról a másikra.
De azért mondd meg nekem kérlek,
Hát én a szekérben mikor ülök?
Ha fel vagy lefele jövet,
Gyeplővel a kézben én csak lentről köszönhetek.
Te Géza oly buta vagy...
Hát mikor a ló a pajtában lesz,
Akkor a szekérre felülhetsz.
És kinek nincs más dolga,
Az egész nap a szekeret taposhatja,
Géza, oly jó akkor...
Mint úri emberhez való nóta.