Ülök.Néma Prédikátorok
mutogatnak,magyaráznak
bele a világba.Mikor
kint minden tágas,belül
mégis szűk és üres.
Hirtelen távoli tájon találom
magam,ahogy Tálakat tálalok
üres lelkű,becstelen
Báboknak.Már nem bírom,
de gyötröm magam,harcolok.
...........................................
A sok elveszett emlék,
melyet sem szeretet,sem
szerelem nem hoz már vissza.
Ezért álmodom,hogy szebb világba lépek,
hol lelkek szabadabban élnek.