Méhedben fogantam
tápláltál testedből
egy darabkát kaptam
anyai lelkedből.
A köldökzsinórt elvágták,
mikor világra jöttem,
mégis szoros kötelék
maradt közted és köztem.
Elkísér ez a kötelék
a sírig bennünket
nincs olyan éles kés,
mely elválasztja lelkünket.
Nincs szó a világon annyi,
nem nyílik oly sok virág a réten,
mellyel el tudnám mondani
amit irántad érzek.
Ezért néma a szám,
csak könnyeimet nyelem.
Szeretlek édesanyám!
Maradj mindig velem!
Lelkem virágát nyújtom
köszöntőnek Feléd,
anyai lelked tudom
ebből engem megért.