Testemben temetők
gyászát hordoztam.
Lelkemben sírt a hiány.
Gondolataimban
-napról napra-
faggyú- lelkű csokor,
reszkető gyertya
képe várt.
Nincs a földi világban
sírhelye!
Szavaimba formált imámba
küldtem át,
-kis lányom
mennyei hazájába-
a szívem fekete fájdalmát.
Riadt voltam és sebzett.
Vérző emlékeim
a mardosó bánatom
szőtte át.
Kíváncsi szemmel
bámult rám a világ!
Keresztre feszítettem bűneim,
Újjá születésre várt hitem.
Várakozó csend uralta életem.
Isten mellett,
-Egy földi angyal-
anyám meleg szeretete
mentett meg…