Kezdetben verselve vívtunk párbajt,
majd az üzlet kötött össze minket,
éteren át váltottunk levelet,
Vigasztaltál, ha a szerelem megcsalt.
Barátom lettél, Isteni csoda,
örültem, mikor hallhatom hangod,
csak fényképről láthatom az arcod,
hogy találkozzunk, vágyom már a napra.
Tanítottál, hogyan írjak verset,
számoljam mindig a szótagszámot,
veszítsek el minden kötőhámot,
ami fogva tartja lázadó lelkem.
Mentorom lettél, hálával tartozom,
Felhívtad a hibákra figyelmem,
elsőként olvasva minden versem,
kritikáidat sosem vettem zokon.
Élni érdemes! A példa te vagy,
a halállal kétszer vívtál harcot,
csatát elvesztve, nem szedett sarcot,
élni akarásod mindig példát mutat.
Mint ketrecbe zárt vadállat vártam,
hogy újra halljak rólad híreket,
aggódtam nagyon, veled mi lehet?
lázasan feküdtél kórházi ágyban.
Mint egy jó testvér ismered lelkem,
sajgó szívem ezer sebből vérzik,
nyugtató szavaid adnak gyógyírt,
több vagy mint barát, te vagy a nővérem.