Lelkem nyugalmát kitaszítva
Száraz szalmában rítt a szikra.
Szerelmes lettem a szerelembe, -
Régen voltam úgy elemembe’!
Felizztam elfojtott parázsban,
Égtem lobbanó lángolásban.
Rám törtek ádáz, céda vágyak,
Forrongó, szétdúlt asszonyágyak.
Édes bűnömtől részegülten,
Hozzád riadtan menekültem.
Foglyul ejtettél, drága lélek,
Azóta börtönödben élek.
Őrizőm és a fogolytársam, -
Együtt vezeklünk lobogásban.
Foggal, körömmel vágva húsba,
Vágyad bilincse kötött gúzsba.
Dacolva faggyal, zúgó széllel,
Elégünk izzó szenvedélyjel.
Gazságtól, mit a test birtokol,
Megtisztít tüzével e pokol.
Fáradva harcba, földi szennybe,
Együtt megyünk majd föl a mennybe.
Álmunkat őrzi angyal ujja,
Vigyázva, lángunk el ne fújja.
2010-04-25