Vesztesek szerelme
Írta: Barbi Dátum: Október 01 2007 14:14:38
T
S Te mogorva örömmel zenged
szabadság-magányod, mely fáj.
Teljes hír
S Te mogorva örömmel zenged
szabadság-magányod, mely fáj.
Fél?rült tézisekbe bonyolódsz
s lemondasz ott, hol van, ki még vár.
Azt mondod, nincs reményed
s rég ismert verset rántasz el?
kabátod ujjából, mi Rád tapadt,
hisz' szitált, áztatott, vert az es?.
Ismerem a hazugságod,
jobban, mint önmagad.
Vársz Te, csak épp nem hiszel -
szétmarcangolta szívedet az agyad.
Szavakba menekülünk mindketten:
leleményes párbaj s rab gyalogmenet,
egy úton, hol futhatnánk is
ölelve, csókolva, s lám, a koldusnegyed
megsz?nne lelkünkben. Hidd, harsonával
üdvözölnének minket az égiek...
De Te félsz, akár csak én, hogy mit?l,
már nem tudom.
Csak pötyögök a klaviatúrán
s búskomor dalomat dúdolom.