Rubin diadémmal hajában ébredt a hajnal,
Szaténfényű köntösét magára gombolta,
Magnóliák rejtekéből nyújtózva jött elő,
Szerelem-lugas alól lábujjhegyen osonva.
Bódító orchidea illat csapja meg orrom,
Liánok smaragd karjai kapaszkodnak messze,
Pillanatuk a végtelen csipkéjébe fonom,
Felcsendül parányi lélekmadaram éneke.
Nosztalgikus fénysugár játszik csillám tollain,
Az örök élet nedvét érzések-kelyhéből szívja,
Selyemszárnyú lényét minden nap babusgatom,
Zúgó vízesések legendát mesélnek róla.
2010. április 25.