Vérző csillagkaleidoszkóp
Írta: Hullocsillag Dátum: április 27 2010 22:41:54
Cs
Számláld meg az égvászonra tűzött izzó fénypontokat,
Kezdjed tán a Sarkcsillaggal a sort,
S mire számszerűen ismerni véled a csillagokat,
Már ülik rajtam a halotti tort.
Teljes hír
Ó, tekints hát fel, kérlek, az ébenfényű éji égre,
Kedves meg nem nevezett névtelen,
Midőn a három mutató éjfélt csattant dörgőn végre,
És időből támad az időtlen.
Számláld meg az égvászonra tűzött izzó fénypontokat,
Kezdjed tán a Sarkcsillaggal a sort,
S mire számszerűen ismerni véled a csillagokat,
Már ülik rajtam a halotti tort.
Igen, nézd csak, a sok-sok lángokkal lángoló tűzgolyó
Néma csendben, néma búban gyászol;
Vörös testem szikrái köré gyűlik testvér, millió,
És érzed talán: egy kicsit fázol.
Vérbe fordult egy meggyilkolt testű-lelkű csillagvirág,
Az ég hirtelen változni látszik,
Lassan-lassan összeomlik az egyetemnyi nagy világ,
S az univerzum vérben parázslik.
Mintha gigász katedrál alapköve porladt volna el,
S a nagy épület magába roskad,
Akképp borul a mindenség éteri támpillére fel,
Aztán a világ káoszba fullad.
Vérzik az ég, vérzik a föld, véreznek hegyek és völgyek,
Vérzik erdő, mező, folyó, tenger,
Véresőtől sírnak a megkínzott felhőrengetegek,
Porból vérré lészen minden ember.
Ám lélegezz nyugodtan fel: csupán az én világom ez,
A tiéd béken tovább éldegél,
Lelkem csillagkaleidoszkópja vérvizeken evez,
De tudd: te tetted ezt! S szíved tőlem megbocsátást nem kap –
- de tán remél.