Laposüveg
Írta: Frusza Dátum: április 29 2010 05:21:34
H
Előkerül a kabátból, meg a farzsebekből,
és még számtalan, olykor titokzatos helyekről,
Teljes hír
Előkerül a kabátból, meg a farzsebekből,
és még számtalan, olykor titokzatos helyekről,
patakban folyik a sárga, mézes-maró nedű,
mint a napsugár, és majdnem olyan hevű...
Kortyolja már boldog, s boldogtalan,
bárgyú lesz hamar minden oktalan,
iszod te is, hogy tompa légy, ne gyanakvó,
és a cselekvő helyett komoly álmodozó...
Bántanak a szavaid, az is, ahogy nézel,
már amikor persze engem felidézel,
míg csurran-cseppen a vad alkohol,
közben, persze, néha foltot hagy valahol...
Oldódik a gátlás, mint teában a cukor,
ha most elfutnák, talán soha nem érsz utol,
de egymás után, dallal, mindenki besorol,
égbe zeng a nóta, s már túl széles a mosoly...
Mégis maradok, látod, túlontúl kívánlak,
s a mazoizmusom köszönöm anyámnak,
hogy könnyeimet nyelve rád nevetek,
míg te somolyogva, lassan elfordítod fejed.
Magamban átkozom az égi isteneket,
hogy a földi pokol immár megteremtetett,
viszonzatlan szerelem, így hívják mások,
én a neveden szólítom, hisz olyan jó barátom...
Rég volt, elmúlt már, olyan nevetséges,
hogy még ma is, mindig, üldöz az emléked,
bár vége lesz már hamar, éppen szombat után,
de holnap, búcsúként azért bámullak majd bután...