Emberek!?
Írta: Kadzsesz Dátum: április 30 2010 05:28:57

---

H

Kinn a part sivár,
Csak egy szerelmes pár,
Csak ők ülnek a homokban.

---

Teljes hír

---

Emberek!?

Kinn a part sivár,
Csak egy szerelmes pár,
Csak ők ülnek a homokban.
Lágy öblös habokban.
Arcuk vidám, s nem sivár
Elhagyatott part vár.
Várja a hajóját

Bús, sivár parton,
Két ember talpon.
Egymással, szemben,
Lassan, komótosan.
Ismerték egymást?
Úgy nézik a másikat.

Talán haragosak?
Vagy szerelmesek?
Nézik a másikat,
Nézik és a hölgyet
Igen, Őt. Ő kezdett
Mosolyogni s közeledett,
A férfi, nem mozdult.

Bús, sivár, parton,
Két öreg, a mólón.
Hölgy még mindig,
Még mindig mosolyog.
A férfi, még mindig,
Még mindig,
Még mindig, nem mer szólni.

A hölgy, már nem nevet,
Komoran, előre meredt.
És a Pap szava:
„Kísérjük utolsó útjára halottunkat”
A hölgy, előre meredt,
Nem mozdul, csak a…
A halott, szavait.
Csak azt, suttogja,
Suttogja halkan, a halott szavait.

Bús, sivár, parton,
Két öreg a mólón.
A Hölgy, még mindig nevet.
A férfi, szólásra nyitja ajkait:
Halkan, annyit, csak annyit,
Annyit mond: Szeret…-
Szeret…-Szeretnélek
A férfi, erőt gyűjt.
A Hölgy, szemében könny.
A férfi, elindult a Hölgy felé.
A hölgy szemeit,
Szemeiből az öröm, -könny?
A férfi, megáll előtte, lefelé
Bólintott arcán megcsillant.
Könnye arcát, mint a ránc,
Szántotta fel bőrét.

Bús, sivár parton,
Két ember talpon.
Nem szólnak semmit.
Egymásra borulnak.
A naplementét
Együtt nézték.

A hölgy a Férfit hívta,
A Férfi, nemet mondva,
Lassan szótlanul ment.
Tovább-tovább, ment
De a Hölgy, hirtelen
Egy perc-se telt tán.
Ordít, üvölt a járdán

Bús, sivár az alkony,
Egyedül azon a parton.
A temetés végén
A hölgy a Mólón.
Igen, azon a Mólón.
Ment az ismeretlen,
Ismert Férfi után.

Golopi Károly