Vonat zakatol,
fény járja át a mezőt,
hozzád sietek.
Szikrából fény lett,
halhatatlan időben
együtt utazunk.
Elhagyott sírkert,
kőkereszten vadrepkény,
hanyatlik a nap.
Itt a végtelen
párhuzamos síneken
minden összeér.
Lila orgona
félve tekint a múltba,
levélrengeteg.
Dohányzószakasz,
torokmaró füstfelleg,
elő-tüdőrák.
Én csak utazom,
sárga repcék ragyognak,
nincs végállomás,
A tóban kócsag,
mélán áll hosszú lábán,
hófehér szépség.
A táblán: Agárd,
lágy fényben csillog a víz,
áprilisi nyár.
Szerelem virul,
vakító sugarával
elcsábít a nap.