Lángnyelvek ölelkeznek...
Írta: csak-fater Dátum: Október 02 2007 06:24:47

---

Magam vagyok az egyik mécses mi újra kigyúlt,
A másik TE vagy, melynek lángja értem kinyúlt,


H

---

Teljes hír

---

Elégettnek hitt mécsesek újra kigyúlnak,
S lágy fényeik, szépen összesimulnak.
A levelek ugyan már b?ven sárgulnak,
Majd lassan lehullnak, a fák megkopaszodnak,
De a mécsesek kigyúlnak, s lángjaik összesimulnak.
Olybá t?nik, mintha örökké egy?vé tartoznának.
Noha a zöld levelekb?l sárga is lett,
Az id? meg csak múlik a lángok felett,
Nekik a szél nem árthat, hiába nyújt kezet.
Olyanok, mint egy szép bet? rajta az ékezet,
Fényükkel aranysárgán izzanak, mint Naplemenet,
Összeforrnak, egy t?zcsók, s egy forró láng lehelet.
Magam vagyok az egyik mécses mi újra kigyúlt,
A másik TE vagy, melynek lángja értem kinyúlt,
Szívünknek lángja szépen egymásra simult,
Eleddig az érzés, mi a s?r?ben meglapult,
Most, mint ahogy a láva, felszínre tódult,
Lángnyelvek ölelkeznek, egyik másik olyan bódult.