Drága Édesanyám!
Messze vagyok tőled és nem közel,
s nem tudom, hogy könnyeimet hová rejtsem el.
Ölelnélek, csókolgatnám homlokod,
ráncaidra gyógyírt vinnék, jól tudod.
De ma, csak lélekben vagyok melletted,
kötöttem is egy csokor orgonát, ahogyan mindig is szeretted.
Illatod idézem és kedves mosolyod,
és ölelésed, és tudom, hogy kezem még most is fogod.
Anyám!
Te vagy nekem az őrző angyalom,
velem vagy örömömben, és ha nagy a bánatom.
A köszönet is kevés gyerekkorom óta,
amit kaptam tőled, nem hasonlít szóra.
Szűnni nem akaró szeretetem hálául kevés,
Én ezerszer többet akarok adni, mint amit remélsz.
Mind, mind lehordom neked az összes csillagot,
A Vénuszt, a Holdat, a Napot mi fenn ragyog.
Tegnap, mikor telefonon kerestél,
jó volt hangodat hallani, s ahogyan nevettél.
És mondtad, áradt belőled a mondanivaló,
hallgattalak, mert lelkemnek ma az való.
Mint kisded koromban, csitítja szívemet,
éreztem, vidáman töltöd most is a perceket.
Halkan búcsúzom tőled jóanyám,
végtelen sok boldogságot kívánok anyák napján!
fiad Sándor
ui: Szeretlek