Régen elment Édesanyám,
Kit nagyon szerettem.
Elrepült egy negyedszázad,
Hogy én árva lettem.
Temetőbe ritkán járok,
Szorít ott a bánat,
Régen vétett bűneimért
Nincsen már bocsánat.
Ám de mégis vele vagyok
Oly sokszor azóta,
Itt muzsikál a lelkemben
Víg, szomorú nóta.
Hozzá visz most ezer emlék -
Őrzöm én a múltat,
Betartom az intelmeit,
A tőle tanultat.
Félem óvó tekintetét,
Ó, a drága szempár!
Elporladt már rég a teste,
De a lelke fent vár!
Érzem, most is itt a keze,
Halkan szólít szája,
Nyíló fehér orgonával
Készülök hozzája.
2010-05-02