Mezőnek és rétnek illatos virága,
álljanak csokorba, színes bokrétába.
Pendüljön a rügyből zeneszóval kellem,
szimfóniájukhoz a Nap vezényeljen.
Bogarak a fűközt madarak a fákon,
anyák napján engem legott körülálljon,
ha elcsuklik hangom folytassák helyettem,
Drága édesanyám mennyire szeretlek.
Tudom nem egyszerű engem felnevelned,
nem is mondtam az lesz, mikor megszülettem.
Próbálok én mindig a legjobbnak lenni,
taníts továbbra is, hogyan kell ezt tenni.
Talán könnyedebben viselted a sorsom,
mikor egyek voltunk hosszú hónapokon
Gondoskodásodért köszönet illessen
Fogadd ezt a csokrot így adom rímekben.