Ne bánd meg soha, hogy gyönyörű vagy!
Sorsod, hogy érted megannyi férfi szív,
fetreng megalázva, s még lábad sárba tapossa
tűri, ezer sebből vérezve a kínt.
Ne bánd meg soha, hogy pillantásod elvarázsol!
Beteljesületlen vágy marad csak az álom,
viszonzatlan szerelem, egy kacér mosoly,
könnyemmel párnámat áztatom.
Ne bánd meg soha csodás lényed!
Hisz haragudni rád nem lehet,
mert megolvad tőled a jégbe zárt lélek,
felszínre törnek, az elfojtott érzések.
Ne bánd meg soha, magad vagy a VÉGZET!
Buta kis költőcske miattad szenved,
enyhíti fájdalmam az írás, s idővel
begyógyul majd a mélyen ütött seb.
Ne bánd meg soha, hogy voltál!
Szíved ne marja lelkiismeret furdalás,
mert én arra születtem, hogy szenvedjek,
s még élek, a boldogságot keressem.
Ne bánd meg soha, hogy gyönyörű vagy!
Sorsod, hogy érted megannyi férfi szív,
fetreng megalázva, s még lábad sárba tapossa
tűri, ezer sebből vérezve a kínt.