örök
Tarkómon hideg veríték csorog.
Nincs kegyelem.
Magamra hagytak.
De Benned vigaszt találhatok.
Hitedből magam újjá építhetem,
esélyt adsz jobbá válni a világnak,
nekem.
Hisz Te mondtad,
'A világ vagyok.'
Tanításod itt ül, fülemben,
s szavad versemben
föl-földereng.
Ugye, nagyon fáj? Tudom.
Léted a mindenségből kiszakítottad,
inkább lettél csodakertben vadalmafa .
Hiányból szült gazdagságod szétosztottad.
Adtál, vetettél, aztán belehaltál,
nekünk,
József Attila.