HETVEN ÉV
( Murák Tibor )
Édesanyám, drága!
Rám tessék most nézni,
mert írtam verset mára,
de ne tessék majd sírni!
Hetven év eltelt,
nem is igaz talán,
csak aki megélte
az érzi igazán.
Dolgos volt élete,
gyermekkortól kezdve
senki sem kérdezte,
hogy mihez lenne kedve.
Nehéz időben,
voltál gyerek Mama,
korán lettél árva,
s lett egy mostoha.
Dinnyecsősznek lenni,
befogni tehenet,
és nem járt ezért
egy csöppnyi köszönet.
Kilenc éves korban
ezek nem könnyű dolgok,
a mai gyerekeknek,
ezzel mesét mondok.
Született Kenézlőn,
élt a Szarvas-tanyán,
de örülök annak,
hogy Ő az édesanyám.
Felnőttként tanultál,
sok munkát végeztél,
fiatal asszonyként
mégis özvegy lettél.
Nincsen igazság,
talán nem is volt soha,
az életed szép volt,
mégis oly mostoha.
Egyedül neveltél,
de annyira szerettél,
hogy többet érdemelsz,
te minden köszönetnél.
Ebből a szeretetből
jutott bőven mára,
a kicsi mennyedre
és két unokádra.
Megtettél mindent,
amit tudtál értünk,
örökre hálás lesz,
ezért a szívünk.
Azt amit én kaptam,
tovább kell, hogy adjam,
mert nagyon bízok én
mind a két fiamban.
Nem volt hiába,
ez a hetven dolgos év,
bár a tested mára megtört,
de látod, hogy volt miért.
Volt értelme,
az egész életednek,
mert akiket szeretsz,
azok is szeretnek.
Édesanyám, lelkem,
hogy mondjam el szebben,
azt, hogy Te örökké
megmaradsz szívemben.
Mi azt várjuk el Tőled,
hogy nagyon soká éljél,
hogy minden egyes napod
szebb legyen a szépnél.
A Szülinapodra,
még nagyon sok éven át,
szeretnénk hozni
orchideát.
Drága Nagymama,
mi azt kívánjuk Neked,
hogy nagyon boldog legyen
további életed!
2007.11.21.