Radnai István:
LÁZAS ESTÉK
ha udvarol a holdnak
aki bolygót kerget
vagy csillagot holnap
törölget csipás szemet
az álmot átütő nap-
korongnak küllői közt
vézna arcához kap
ahogy tél tereli az őszt
megárad és ezer tükör-
re cserépre üszökre tör
az égre fáradó csillagdagály
belép az udvar vak fényébe
vándorbotját sutba dobja végre
jégbe merevült aszály