Eltűnnek gondok, repülnek a hajnalok.
Eltűnnek gondok, repülnek a hajnalok.
Neved s Címed az, ami engem érdekel.
Nem várok mást, csak néha keres fel.
Szavaidból a gyalázat, lelkemből
A fájdalom hasít fel, ha még mindig
Rád gondolok.
Nevetve nézem az ifjú párokat
Nevetve nézem a friss Házasokat.
Nevetek és mégis sajnálom hogy:
Azt mi nekem kedves így…,
Eldobtam mindazt, ami a földön
Életben tartott, eldobtam én.
Nem kell nekem, se élet, se hon.
Ha, nincs aki engem, a karjába fon.
Fiatalon kacéran jártam.
Nem törődve a jutalmával.
Elmúlt a kacérságom.
Oda minden vidámságom.
Nyomaszt a sok dal.
Amit a kacérságom
A fülembe csal.
Emlékeim mind előttem.
Eldobtam mindent, mi szememnek fáj!
Elfelejtenék mindent, ami még mindig fáj.
Nem örvendenék a búságban, s nem
De még akkor sem, ha ínyemre tenném!
Fiatalság bolondság, inkább Őszinte tudatlanság.
Szerelmeim mind a szememre hányjátok,
Egyformán szóltam,
Még akkor is, ha minden csak Álom…
Sorok, szavak, mondatok, nekem
Soha többé ne szóljatok!
Egy van, aki engem
Őszintén Imád, azért írok!
S nem, Mihaszna, Ócska, gondolatokat.
Szerelmem mindaz, mit
Érted megteszek, s megtennék bármit.
Nekem te vagy az élet,
Én bármit megtennék, azért
Hogy közös legyen ez az élet.
Golopi Károly