17-es szonett
Írta: Hullocsillag Dátum: Május 06 2010 06:12:43
M
Rajta furcsa jelenet látható: görnyedt, színtelen alak,
Fekete cseppű eső, roggyant pillérű kőhíd-tákolmány,
Teljes hír
Szürkévé mosódott óbarna fotográfia kezemben,
Már majdnem elfelejtettem, rá csak véletlenül akadtam,
Miközben lakáskulcs után kutattam a kabátzsebemben,
Ujjaimmal gyűrött, penészes papírosába botlottam.
Rajta furcsa jelenet látható: görnyedt, színtelen alak,
Fekete cseppű eső, roggyant pillérű kőhíd-tákolmány,
És sok-sok szellemszerű, rohanvást siető lény; mind-mind vak,
Hisz vakon futnak el a bús alak mögött – hogy miért, talány.
A fejezet megváltozik: a görnyedt árny most egyenes lesz,
Miközben a szellemek továbbra is csak sietnek-futnak,
Majd az alak a korlátra lép, a rohanó folyó fölött,
És hirtelen (talán-talán nem is oly) váratlan dolgot tesz,
Míg a szellemek kinyitott esernyővel tovasuhannak,
S egy szomorú arc eltűnik a fekete hullámok mögött.