Életteli komorság
Írta: Kadzsesz Dátum: Május 07 2010 16:42:59
Gy
Keze, mint a művészeké rohant
Futott át a hangszerén nem vált
Sem kottát, sem dallamot.
Egy ízbe röpíti a dallamot.
Teljes hír
Életteli komorság.
Megállok, s némán rája nézek.
Mintha ellökne magától oly komor,
Ábrázatja némán beszél, nézlek!
Nem mondja senki mért komor?
Hisz az már csak úgy megy.
Kit nem ismer arról mindig csak
Csak a rosszat. Így megy
Csakugyan vele is, még az egyik,
Kezet nem nyújtá a másiknak.
Megismerve ezt e derék, zenészt.
Keze, mint a művészeké rohant
Futott át a hangszerén nem vált
Sem kottát, sem dallamot.
Egy ízbe röpíti a dallamot.
Keze lába csuklója járása.
Ki hinné, hogy ez a…
Ez bizony ki oly komoran
Oly komoran tud nézni.
Mond el barátom bátran!
Halljuk hát zengeni
Zengeni a kották vagy akár a szavakat
Szavakat bátran, amit a szíved akart.
Halljuk hát terved, vigalmad, dallamod
És ne hajolj meg átkok gúnya alatt, akármit mond.
Akármit tesz a nagyérdemű hisz csak úgy ismer meg Mindaz ki akar.