Ahogy jött váratlanul,
Úgy ment el tőlem szótlanul.
Bár ne is jött volna,
Szívem fáj azóta.
Jó volt szenvedni remélve,
Hogy egyszer hátha visszatér,
De nem hívott és nem is írt.
Azután, sokára, jött a levél, de hiába
Inkább soha ne láttam volna,
Hogy dobja szerelmemet a szemétkosárba.
Ne érezze senki ezt a kínt,
Mert úgy szenvedek, mint egy állat.
Szívemet mardossa a bánat.
Hűtlen kedvesem, azért én várlak,
Fájó szívem vágyik utánnad!