Hajnal. A kelő Nap széle
kikandikál a domb fölött.
A táj – levéve hálósipkáját -
bíbor palástba öltözött.
Egy őzsuta gidájával
legel – csábít a fű szaga,
s már visszahúzta karmait
a neszekkel terhes éjszaka.
A Nap félig kibújva
fecskéket csalt az égbe fel,
fényére túlnan a hunyni térő
Hold már álmosan felel.
No lám! A gólyák! Lenéznek,
összeütvén a csőrüket -
- váltó csattog. A kalauz szól:
- Jegyeket kérem!
…Ez őrület…
(Úgy emlékeztem, hogy ezt a verset már beküldtem, de nincs a listán... Ha valaki mégis olvasta volna már, attól elnézést kérek! Igaz, a többitől is... :-( )