Belefér?
Tejfehér ébredésben bolyong
gomolygó reggel fénye,
köd hintálja karját- lábát kényes lépésében.
Csobban a szó, körben gyűrűzik,
kíméletlen zátonyán „kopár”csend horpad,
semmivé oszolva lassan elporlad.
Bombáznak újdonságok, felfedezések
ismeretek, …régi regék,
hírek halmaza maszlaga hömpölyög felém,
bűvkörében elalél röpködő elmém
– agyamba ez mind belefér?
– Kivénhedt kocsányon lóg a memória
nincs belőle számomra plusz kópia. –
Napjaim pörgő kerék,
rohanásomban harsogó média kísér
– belőle a világ egy része vígan megél.
Szemezgetek, mazsolázok,
„eszek zabot”, vagy hahotázok…
Van program, mi nem program,
olykor, elcsépelt, sekély setét…
Thália szentélyében:
trágár hangzat röfög-böfög,
nem szférák dallama hömpölyög.
– Ez kell a népnek,
mi nem csiszol elmét, nem szellemnek kenyér? –
Életembe ilyen nem fér, ebből nekem elég!