Virágszirmán harmatcsepp ül fényesen,
hajnalpírral kora reggel érkezett,
üdén nedvesen trónol ott kegyhelyén,
míg fel jő a nap, királyi fészkelő.
Csillog mint csiszolt gyémánt,
festő ecsetjére áhítozik némán
ahogy ott megtörik a gyenge csepp
titokzatosan táncolnak kedvesen.
Hajnali séták, látvány annak ki arra jár,
fűszálon megleled lábak nyomát....
arcod nedves a harmatcseppek nyomán
nem bánod, terészet mi adja önmagát.
Szépsége hűvös, hamarmúlik el eltűnik,
Tavasz, nyár, kellélei gyémánt cseppjei,
a tél ő mást hoz majd- zúzmarát...
de addig járj a virágszirmok nyomán.
S mikor feljön a nap magasan az égen
felszáradnak a friss harmatcseppek,
minél magasabban jár az arany korong,
úgy tűnik el a királyi trónon helyet foglaló.