Szerettem volna varázsolni...
ahogy egy tündér a pálcájával...
minden szépet neked adni...
beborítani az öröm fátyolával.
Kitartó hittel és igaz hűséggel
vártam, hogy elérlek majd...
hogy átölelsz szíved melegével
s örül nekem két lágy kar.
De néha vonzol,néha taszítasz,
van,mikor szemeddel is akarsz...
van,mikor szeretettel betakarsz...
de máskor megvonod az ölelő kart...
Szerettem volna néked adni
szívem tiszta,őszinte szerelmét...
szerettem volna felébreszteni
benned irántam szíved szeretetét.
De már lassan ébredek egy álomból,
mire vágyok,de soha nem valósul...
És már lemondok a varázslásról...
megszabadulok a varázspálcától.