Diófa
Írta: korin Dátum: Május 10 2010 08:11:09
H
Az udvaron állt egy vén diófa.
Gyerekként hatalmasnak láttam őt.
Mint elvarázsolt óriás,
vastag karjait az ég felé tárta.
Teljes hír
Az udvaron állt egy vén diófa.
Gyerekként hatalmasnak láttam őt.
Mint elvarázsolt óriás,
vastag karjait az ég felé tárta.
A diók úgy ültek rajta sorban,
mint apró kis golyók.
Ám az évek múlásával látva
korhadó ágait, s hogy emészti az idő.
Elgondolkodtam, vajon mióta élhet,
hűen szolgálva az embert?
Hűs árnyékával a nyári melegben,
s bő terméssel megörvendeztetve őt.
Gondos kezek vigyázták szeretettel.
Éltető esők itatták, növesztette a drága nap.
Óvjuk, becsüljük meg értékeinket,
mint ezt az öreg diófát.
Környezetünk a létünk!
S mi sem létezhetünk, ha tovább pusztítjuk azt.
2010. 05. 10. Korin